A vonatutrol kifelejtettem, hogy lyukas volt a teteje, igy mikor jott a monszun beaztunk... De legalabb felfrissult a levego. Itt most semmit nem tudunk csinalni, mert unnep lesz, minden zarva van, ami ismet azt jelenti, hogy semmit nem tudunk enni. Egy pizzazo van nyitva, meg is latogattuk majd. Vizunk szerencsere van. Ahhoz kepest, hogy milyen lepusztult es szemetes minden, nagyon draga a hely. Nagyon sokba kerul a viz, es az etelek is. Egy pizzat ettunk ketten, es annyit fizettunk, hogy ebbol Bangkokban ket es fel napig ettunk ketten ebedet. Nagyon draga, de a boltban kekszen kivul semmit nem lehet kapni. Kekszunk lesz vacsorara. Eleg sokmindent elcserelnenk most egy jo huslevesre, illetve rakottkrumplira, vagy kremlevesre chilisbabbal, vagy rantott husra, vagy barmilyen krumplira. Csak kekszet es ropit ne.
Az egyik kepen Barnabas capauszonyokkal lathato, az meg Bangkokban keszult, illetve a vonatut alatti monszunrol is van egy kepunk. A csaladok akikkel ma talakoztunk szepen szin szerint voltak oltozve.
Az egyik kepen megfigyelheto a racsos kilatas a szobankbol!
Kukak amugy nincsenek az utcan, de viragtarto kaspok igen, szoval ez pont megteszi az ittenieknek!
Ami nagyon meglepo volt nekunk, nem tudtunk penzt valtani, egesz Bangkokban nem valtottak malaj penzre. Nem volt nekik. A nagy bankoknak sem. Szoval vasarnap itt mar minden zarva volt, ma meg az unnep miatt, de a szallasra volt eleg malaj penzunk. Remeljuk holnap mar lesz valami valto, hiszen megyunk Pulau Perhentian Kecilre reggel. Optimistak vagyunk, szerintunk nem fognak kesni a jarmuvek!

Kedves mindenki, megerkeztunk Malajziaba. Katasztrofa volt az ut, rettenetes, nem is tudom hogy hogy mondjam el. Tegnap indult a vonatunk 15.10kor. Vagyis indult volna, ha indult volna. De nem indult, csak 16.40kor Bangkokbol, amikor is kigurultunk az allomasrol, majd visszagurultunk. Haromszor. Vegul sikerult elindulni, harmadosztaly, tomegnyomor, kosz, budos, bogarak, kenyelmetlen ulesek. De legalabb ultunk. Emberek fekudtek a padok alatt, ott aludtak. Mindent lehetett venni a vonaton tojastol kezdve zacskoban tarolt uditoig. Kuka nincsen, az emberek kidobaljak a szemetet az ablakon. De mindent, nem csak egy cigarettat peldaul, mert dohanyozni is lehetett, hanem egesz eteltarto dobozokat. Mindent, ures muanyaguveget, zacskonyi szemetet. De nem baj, egeszen jol tudtunk meg aludni is, most faj mindenunk, de negy es fel ora kesessel megerkeztunk a hatarhoz, ahol gyalog jottunk at. Eleg szornyen nezhettunk ki, enni sem tudtunk kb 20 oraja, vizunk sem volt mar, nem szamoltunk ennyi kesessel, a hatarorok ra sem neztek a taskankra, csak rohogtek, hogy na bennetek megbizunk, igy szo nelkul johettunk at. Hamar jott a busz, megerkeztunk Kota Bharuba, ami ha lehet meg koszosabb mint Bangkok, patkanyok mindenhol az utcan mar vilagosban is, itt meg kiderult, hogy amit szallast kineztunk mar nincsen meg, bezart. Szoval kezdhettunk neki keresgelni. Szornyu volt. De mostmar itt ulunk, van egy szobank, egy agy es annyi, de legalabb van. Holnap meg itt maradunk, holnap utan reggel indulunk Pulau Perhentian Kecilre.

Ma vonattal utaztunk Ayutthayaba, harmadik osztalyra kaptunk csak jegyet, itt van am negyedik is. Ayutthayaban nem egy templom van, hanem nagyon sok, messze is vannak egymastol, a tuk-tuk itt nagyon draga, szoval bereltunk motort, igy hamar bejartunk mindent. Szepen megtanultunk motort vezetni mindketten, itt balra tarts van, rettento furcsa volt balra indexelni egy korforgalomban.
Soha eletunkben nem ereztuk magunkat ennyire koszosnak, gyonyoru volt minden, de a naptej ellenere is szenneegtunk, igazi napos thaifoldi ido volt ma. Hazafele megvettuk a jegyet Malajziaba, szombaton tudunk csak indulni, minden penteki vonat minden helye, minden osztalyon tele volt, szombatra is csak harmadik osztalyra kaptunk, szoval biztos megint gusztustalanok leszunk. Thaifoldon mar nem szallunk le, vagyis a hatar elott muszaj, onnan gyalog, vagy busszal megyunk majd at.
Delutan volt egy felhoszakadas, amitol beazott a vonat palyaudvar!
Mikor szombaton elindulunk lehet, hogy sokaig nem lesz blog, ki tudja hogy hol szallunk meg!