Melakaban vagyunk, nagyon szerencsesen sikerult szallast talalnunk, az eddigi legocsobb es legtisztabb. Raadasul reggelivel. A reggeli nagyon hianyzott nekunk, utoljara igazabol Szingapurban ettunk, sosem ugy indult a nap. Igaz,  nem kaptunk tul sokat, de nagyon jol ki lehetett vele huzni ebedig. Itt is van egy kedvenc kis ettermunk, egy kis kinai-malaj hely, nagyon kedvesek, eddig minden ebedunket ott ettuk. Altalaban ugy valasztunk, hogy valamelyik vendegnek meglatunk valamit a tanyerjan, ami nagyon tetszik es megkostoljuk, eddig nem lottunk melle egyszer sem. Voltunk McDonaldsban is, megpedig azert, mert nem hittuk el amit a plakatokon lattunk. Ez pedig Coca cola fagylalttal. Marmint a poharban van a Cola is es a fagyi is. Nagyon sok embernel lattuk, es ugy gondoltuk, hogy erre befizetunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ez jo lehet, de nagyon jo volt. Melaka amugy sokkal nyugodtabb mint az eddigi helyek, tipikus turistahely, az elet este kezdodik, mikor mindenki igyekszik eladni a portekajat. Lehet feltuningolt csodajarganyokkal is kozlekedni, minel rondabb annal job, ez hazi barkacs, egy bicikli hajtja, es autokat megszegyenito hangszorokbol szol a mindenfele zene. Eleg draga, nem probaltuk, pedig szerintem elmeny lenne, mindenki meg fogja erteni a kepek utan. A varos tiszta, rendes, es kepzeljetek, atengedtek minket a zebran. Ez elkepeszto mert ugye irtam mar, hogy meg lampa sem szokott lenni, altalaban ledudaltak es a szembejovo savba atmenve kikerultek bennunket. Sok helyen volt, hogy rendor kiserte at a gyalogosokat, peldaul Bangkokban, illetve az is Bangkokban volt, hogy odajottek a helyiek atkiserni bennunket, gondolom lattak rajtunk, hogy egyedul soha nem ernenk at. Igy aztan elszemtelenedtunk mi is, akarmilyen soksavos uton atmegyunk, itt meg jott a meglepetes, elengednek. Fekeznek, sot, meg is allnak. A mai napunk nagyon jol telt, nem csoda, reggelivel indult, voltunk ket eskuvon is, csodaszepek voltak a menyasszonyok, illetve kirandultunk is.Nagyon kedves volt az ifju par, engedtek, hogy lefenykepezzuk oket, mosolyogtak,, orultek nagyon. Csodaszepen fel voltak oltozve.  Errefele van harom lampionos bolt is, ha lehetne mindegyiket hazavinnem, csodalatosak, egyszinuek, mintasak, olcsobb, dragabb, orakat tudnam nezni oket.

Megneztuk a varos templomait is, beoltoztunk iszlam vallasunak, nagyon szep volt a templom, hofeher, a tengerparton oszlopokra epult.

Voltun ezen kivul gyogyszertarban is, nagyon sok embernel lattunk kis mentaolajat, a japan lany is hasznalt, azt mondta, hogy felfrissiti az agyat es az egesz kozerzetet. Ilyet vettunk magunknak, tenyleg nagyon kicsike, a kinai elado es a hasznalati utmutato (amibol csak a kepeket ertjuk) szerint mindenre jo. Izomfajdalomra, tudogyulladasra, hasfajasra, felfrissiti az elmet, lazra, megfazasra, fejfajasra, kiutesre, kisebb vagasokra, de meg egy oreg ember is le van rajzolva, szoval lehet meg is fiatalodunk tole. Csodaszer!

Megvettuk a buszjegyet is, 11-en indulunk tovabb Johor Bahruba, ami Szingapur elott az  utolso allomasunk lesz. Erdekes lesz kijutni a buszpalyaudvarra, mert vannak buszok amik kivisznek, de nincsenek megallok. Illetve a busz jon 30-45 percenkent. De hogy mikor? Es hol? Mikor a jegyet vettuk masfel ora alatt ertunk ki, es nem tudjuk, hogy szerencsenk volt vagy sem. A buszon persze legalabb minusz 10 fok volt, mint mindig…

Hihetetlen ezen kivul, de sikerult ma ujra leegjunk. Ra lehet barnulni meg erre a helyi szinre, pedig eppen eltunk a rovidnadragos barnulasunk!