Visszaerkeztunk Szingapurba, nagyon jo erzes volt, lepakoltunk, es verge megfurodtunk rendesen. Hajat tudtunk mosni edesvizzel, samponnal, tiszta ruhat felvenni, es minden cuccunkat, az osszeset beraktuk a mosogepbe. Utana elmentunk enni, ugy, hogy semmilyen taska nem volt a hatunkon, ittunk egy jo indiai kavet, es egy kinai kakaoszeru valamit, majd jollakva hazajottunk. Itt nagyobbak az adagok, mint mashol, szoval most Barnabas is jollakott. Hazafele a boltban beruhaztunk paradicsomra, igazabol nem neztek jol ki, olyan mint az otthoniak telen, de paradicsom es zoldseg. Itt tudjuk inni a csapvizet is, szoval akkor iszunk es annyit amikor akarunk, nem kell stresszelni, ha utkozben elfogy a viz es nem kell cipelni mindig egyet vagy kettot.

A kepek kozul amiket feltoltottunk az elso negy kep meg Melakaban keszult, a tobbi pedig Johor Bahruban. Johor Bahru volt az utolso allomasunk, ahol ismet nagyon jol osszejott a couchsurfing, igy tudtunk ingyen lakni egy helyi malaj nonel es a lanyanal. Mikor talalkoztunk nagyon szabadkozott, hogy kettovel tobben leszunk, mert nem tudott nemet mondani ket masik couchsurfingernek sem, igy ismet uj embereket ismertunk meg, egy lanyt Argentinabol, es a ferjet Esztorszagbol. Annyira jo kis tarsasag jott ossze, miutan megneztuk a varost, ami nem tartott tul sok ideig, csak ultunk otthon es beszelgettunk. A no akinel laktunk muszlim vallasu, igy kerdezhettunk tole sokmindent amit eddig nem mertunk, de tudni akartuk, kedvesen valaszolt, meselt a kulturarol, megmutattuk neki az eskuvos kepeket, elmeselte mi miert van van rajtuk. Igy tudtuk meg, hogy mikor egy par osszehazasodik egy napra ok lesznek a kiraly es a kiralyno. Sot, megmutattak nekem a szekrenyuket, es felprobalhattam nehany ruhat, igazabol kotelezo volt, annyit kerdeztem oket rola, hogy ramadtak. Mivel az Argentin lany es a ferje nyelvet tanulni jottek ide, mi meg mindig ott ultunk mikor tanultak is, sok dolgot megtudtunk a szallasadonktol, Rozitol, ami nagyon megkonnyiti legkozelebb az etel es italrendelest. A hazaspar rengeteg nyelven beszelt, erdekes volt hallani, kerdezgettek minket a magyarrol is, ezt hogy mondjak, azt hogy mondjak, nem is gondoltuk volna, hogy nekik ennyire nehez kimondani a “gy” betut, meg persze a tobbi dupla betut is, illetve a sok rovid hosszu ekezet is zavaro. A lany, Nadia tud irni japanul is, elmagyarazta, hogy hogyan vannak az abc-k, lehet keverni a kezdo abc-t a haladoval, es a japan iskolarendszert. Jo volt oket hallgatni, nagyon fiatalok, Nadia 27 eves, a ferje 31, de a vilagot szinte mar korbeutaztak, most letelepedni szeretnenek, es munkatvallalni Szingapurban. Rozi a szallasadonk minden nap fozott nekunk valami helyi dolgot, este meg neztuk a malaj szappanoperat, amit mindig szokott nezni, csak most egyutt hatan. Eleg meglepo, de a sorozat is nagyon izgalmas volt, pedig mi nem szeretjuk az ilyesmiket. Bar en azt gondolom csak azert, mert lehetett egyutt ocsarolni a foszereplo not. Teljesen meg voltam lepodve, mert mikor kerdeztem hogy ki kicsoda, Barnabas hamarabb valaszolt mint Rozi.

Olyan sok mindenrol beszeltunk, Nadia is meselte, hogy elete legcsiposebb etele egy papaja salata volt, amilyet en meg Bangkokban ettem, mikozben folytak a konnyeim. A vezetekneve amugy Ferrari, mondta, hogy rengeteget piszkaltak vele az altalanos iskolaban.

Mikor indultunk Rozi meg csinalt nekunk reggelit gyorsan, beszelgettunk egy utolsot, olyan jo volt, mindig korbeultuk az asztalt a foldon parnakon, meg a palyaudvarra is kivitt minket kocsival. Bucsuzaskent kaptunk ajandekot is, egy kis mackot, amire mindketten (Rozi, es Thya a lanya) rairtak a kezdobetujuket, es egy salat. Olyan jo emberek voltak mindannyian, egyszeruen mar csak az feltoltotte az embert energiaval, hogy veluk lehetett. Jol kinevettek persze minket, hogy mennyi cuccunk van, Nadia adott nekunk par tanacsot, mutatott par internetes cimet ahol tudunk olcson szallast talalni, illetve repulojegyet. Megmutatta azt is, hogy ok hogy pakoljak be a taskajukat.

A mai reggeli amugy palacsinta volt, halas csilis. Mindig meglepodok, hogy minden forditva van, mert multkor vettunk egy croissant, az sajtos sonkas volt es edes, na ez a palacsinta meg finom sos. Barnabas fogott melle nagyon mikor indultunk Melakabol, mert latott a buszpalyaudvaron sajtos rudat levels tesztabol, mivel nem volt reggelink, vett is rogton egyet maganak, aztan kozelrol lattunk, hogy cukorral van megszorva a teteje.

Nagyon vicces szerintem ezen kivul meg, hogy Barnabas nevet az utazasunk soran senki nem birta kimondani, sem megjegyezni, igy altalaban az emberek akikkel voltunk adtak neki mas neveket, igy volt mar Bas es sokminden mas is.

Nadia azt mondta jonnek Budapestre jovo nyaron!

Most pedig jojjon par dolog, amit mindig le szerettem volna irni, de sosem volt eleg ido ra:

Mikor megerkeztunk a Thai-Malaj hatarra gyalog keltunk at. Ugye akkor volt mikor eleg rosszul neztunk ki, es at sem neztek a csomagunkat. Na eloszor nem tudtuk am merre kell menni, igy megkerdeztunk egy helyi malaj ferfit, hogy hol tudunk atkelni a hataron. Mire o visszakerdezett, hogy marmint legalisan, vagy illegalisan? Egyszeruen ugy meglepodtunk, hogy egy pillanatra valaszolni sem tudtunk.

A masaik dolog meg Bangkokban tortent, amikor tul sok volt a rizs es a teszta, es talaltunk egy helyet, ahol lehetett csirket kapni es voltak kint az asztalon hatalmas fonott kosar paradicsomok. Gyorsan el is dontottem, hogy en csirket eszek paradicsommal, majd kertem is, mire a no felhaborodva mondta, hogy na azt nem lehet. Nem ehetek csirket paradicsommal. Ezen persze en lepodtem meg, mondtam, hogy de igen, majd egy kis huzavona utan felvont szemoldokokkel kaptam 4 paradicsomot, de latom magma elott ahogy meseli otthon a ferjenek es a gyerekeinek, hogy a hulye turista mit akart enni.

Bangkokban lattunk amugy egy lanyt akinek a job kezen ket huvelykujja volt. Ez igy persze abszolut nem vicces, de elgondolkodtato az erintokepernyok vilagaban. Egesz hasznos lehet! Ki is volt koromlakkozva szepen a plusz is!

Holnap pedig irany a szingapuri allatkert amit direkt a vegere hagytunk kikapcsolodaskent. Sot! Fenykepezot is fogunk kolcsonkerni!