Ujra gepnel, nem is tudom hol kezdjem. Eloszor is ugye Kota Bharuban voltunk, innen akartunk busszal atjutni Kuala Besutba, ahonnan rogton tovabbmentunk hajoval Pulau Perhentian Kecilre, minden rendben indult, hiszen naponta negy buszjarat is megy a ket varos kozott. Elvileg. Kimentunk varni a buszpalyaudvarra, ott ultunk 2 orat, azalatt kellett volna jojjon 2 busz. Mindig mikor kerdeztuk mondtak, hogy mindjart jon, a ket ora varakozas utan viszont megmondtak, hogy csak delutan 3-4 kozott fog jonni egy busz, es mivel nekunk a szigeteken meg nem volt szallasunk, ezert sietos volt. Szerencsere talaltunk magunk melle ket nemet tortenelemtanart, igy elmentunk negyen taxival nagyon olcson. Itt mas a taxi, kicsit volt csak dragabb mint a busz. Kuala Besutbol ugy nevezett gyors hajok vittek at a szigetre, ezek 10-15 fonyi embert szallitottak, volt rajtuk 2 db 200 loeros motor. Mondanom sem kell, nem tudtunk megebedelni a hajon, pedig direkt elvitelre kertuk az etelt a kikotoben. Kapaszkodtunk ahogy tudtunk. A sziget csodalatos volt. A szallasunkrol inkabb nem mondanek semmit. Na jo annyi, hogy a fal lyukas volt, szoval reggelre eleg sokfele allatunk volt. A zuhanyzo kozos volt, beka mindig volt a falon, a wc-t meg csak leonteni lehetett, lehuzni nem. A bekak szerettek a peremen ulni. Hatalmas gyikok mindenhol, rengeteg szunyog es csodaszep pillangok. Rettentoen draga volt az etel es a viz, a szallas is a minosegehez kepest. Ket ejszakat toltottunk itt, utana atkoltoztunk egy masik hazba, aminek nem volt lyukas a fala, de az allatok valahogy igy is bejottek. Tele volt bekaval es gyikkal a furdo, de itt legalabb volt sajat furdonk. Voltunk snorkelingezni is, ez csak ilyen kis sima buvarkodas, szemuveggel, pipaval, de valami elkepeszto volt a sziget korul. Mindenhol hatalmas halak, szines korallok, capak, tintahal, szinvaltoztatos polipok. Elkepeszto. Usztunk otiasteknosokkel, capakkal. Megdobbento tudni, hogy milyen sekely vizben mennyire nagy capak elnek. Lattunk bohochalat is a sajat elohelyen csak ugy szabadon, nagyon aranyosak, mert ha az ember leuszik hozzajuk, kijonnek a kis novenybol megnezik, hogy ki is vagy te, mit akarsz, es egyaltalan milyen allat vagy. Rengetegen vannak, egesz nagyok is.
Sajnos az elektronikai dolgaink teljesen felmondtak a szolgalatot, a telefonom a fenykepezom es az iPadem sem mukodik. De legalabb latjuk amit latunk. Csak nem tudjuk megmutatni.
A szigeten talatunk egy relative olcso buszt ami athozott minket Cameron Highlandsre, ezt a reszt nagyon meg akartuk nezni, ugyhogy most itt vagyunk. A busz szuper volt, kenyelmes, elfertunk, csak 4 orat kesett. Felesleges arra alapozni, hogy barhova idoben odaerunk. Igy viszont mar alkonyodott mikor megerkeztunk, szallasunk nem volt, az eso meg szakadt. Mivel minden tele van, szoba nem jutott, haloteremben alszunk 10-en. De nem veszes, sot, en az eddigi legjobb szallasunknak mondanam. Delutan megyunk turazni, rengeteg teaultetveny talalhato erre, gyarba is megyunk, es itt van a Foldon a legoregebb esoerdo, megnezzuk magunknak ezt is.
Vegre sikerult reggelizni is normalisan, eddig csokis vagy mezes kekszen eltunk, utaljuk mar mind a kettot. Talaltunk egy nagyon szimpatikus indiai helyet, ahol nagyon jot ettunk, es megittuk a vilag legfinomabb kavejat. Elkepesztoen ugyesek, ahogy keszult a kaja! Nagyon jol nez ki, ahogy nyujtjak kezzel a dolgokat, mikozben sul.
Most pedig jojjenek a kepek a kovetkezo bejegyzesben, mert felek, hogy amit irtam elveszik.